Az adat == állatáldozat?
...és mi mit áldozunk fel?
Szakmai bejegyzés
📅2023-5-9
Érdekes szösszenetet volt szerencsém hallani a radiocaféra visszaköltözött Millásreggeli egyik műsorvezetőjének, Mihálovits Andrásnak a szájából: mint egy kérdéséből kiderült, a FED átállt az adatalapú döntéshozatalra.
Úgy tűnik, hogy ez a hír evidencia lehet a gazdasági életben, mivel a műsor további részében ez a kis szösszenet nem is lett kibontva, de úgy éreztem, hogy érdemes lenne ezt a nóvumot megkapargatni. Milyen adatok alapján döntenek, mennyire átlátható folyamat ez külső szemlélőknek - és megannyi kérdés, ami ilyenkor felmerülhet.
Nos, áttekintve a szakirodalmon, zavaróan sok részletet nem lehet tudni: az első ilyen irányú cikk datálódik, amely Bloombergen olvasható (sajnos csak fizetős). A cikk rögtön azzal a felütéssel kezd, hogy
"[sz]okjanak hozzá egy nagy változáshoz: a központi bankok faképnél hagyják a kristálygömbjeiket".Idézi a jegybankelnököt, aki kijelentette, hogy az adat lesz az iránymutató, amit a szerző akként összegez, hogy nem a kamatköltségek több hónapos vagy éves előrelátásának képessége lesz a döntő. A hirtelen beütő infláció ellehetetlenítette az ún. forward guidance (kb. "jövőre vonatkozó útmutatás") intézményét (vagyis az a folyamat, amikor a jegybank bőséges kommunikációval szolgál a gazdaság állapotáról és a jövőbeni politikájáról). Ez a szintű átláthatóság azonban a szerző szerint ilyen gyorsan változó folyamatoknál vagy szükségszerűen azt okozza, hogy inkább átláthatlanná teszik a döntéshozatalt, vagy gyakori irányváltáshoz vezet.
Ugyanígy a döntések adathoz kötését hangsúlyozták idén márciusban.
A téma kapcsán viszont lehet találni két olyan cikket is, amik igazán figyelemreméltóak.
A Forbes magazin cikkében például Steve Denning a római kori állatáldozatokhoz hasonlítja a FED eljárását, hiszen azok is csupán azt a célt szolgálták, hogy hitelt adjanak a döntésnek, amelyeket amúgy is meghoztak a vezetők. A szerző szerint a jelenlegi helyzetbe a gazdasági folyamatok megérthetetlensége közepette annyi érdekre és célra kell tekintettel lenni, hogy tulajdonképpen bármilyen döntés alátámasztható adatokkal - és ezt a FED meg is fogja tenni.
Ezzel együtt a szerző hoz egy ennél is izgalmasabb példát: az ókori egyiptomiakat. A Nílus áradása határozta meg az állam életét, ezért a különböző mezőgazdasági folyamatokhoz tudni kellett, hogy nagyjából milyen mennyiségű vízre lehet számítani. Szerencsére erre volt megoldás: a papi rétegnek meg volt a szaktudása, hogy milyen rituálékat, szertartásokat kelljen végezni a vízszint megjóslásához.
Mint utólag megtanultuk, ennél azért volt egy tudományosabb módszer is: a különböző templomokban ún. nilométerek voltak elhelyezve, amelyek segítségével előre lehetett tudni a leendő vízhozamot.
Ehhez a papi réteghez hasonlítható a mostani gazdasági élet: a jobbak elvégzik a számításaikat, amelyekhez a közvélemény részére egy külön nyelvezetet, rituálét alakítanak ki annak érdekében, hogy ködösítsenek és félelmet alakítsanak ki.
A szerző konklúziója, hogy nem feltétlenül az a baj, ha a vezetők a saját belátásaik szerint cselekszenek:
"[h]a az adat természeténél fogva átláthatatlan, akkor a FED-nek ezt kellene mondania és nem adatalapú döntéshozatal mögé bújnia".
Eggyel konkrétabb és realisztikusabb kérdéseket feszeget Gregory Daco az idén februárban megjelent véleménycikkében.
A tételmondata szerint a gazdasági folyamatok általában nem fokozatosak és lineárisak: az infláció is egyik pillanatról a másikra emelkedett meg. Ugyanilyen ugrálást mutatnak az energiahordozók vagy a használt autók árai, sőt, a munkanélküliségi adatok is. Éppen ezért az adatra alapozás ugyanilyen hirtelen, nagy ugrásokat eredményezhet, ahogyan a cikk fogalmaz:
"[a] FED a gazdasági adatoktól függően teszi ki magát potenciálisan nagy változásoknak."
Ebből a diskurzusból is kiderül az, ami adatokat érintő témákban visszatérő jelenség: bármennyire szeretnénk hinni abban, hogy a számok, a statisztikák egyértelmű iránytűt adnak a kezükbe, ez - különösen társadalmi kérdésekben - ritkán van így 🕵️.